A nyugdíjkérdés a feszített magyar költségvetés és az egyre indokoltabb korhatáremelés árnyékában az egyik legérzékenyebb politikai téma. Mit hozhat érdemben a Tisza-kormány programja a jelenlegi és a jövőbeli nyugdíjasoknak? Bár a tervek komoly segítséget jelenthetnek a legszegényebbeknek, a ketyegő demográfiai bombát lehetetlen hatástalanítani.
A magyar nyugdíjrendszer legnagyobb kihívása régóta az egyre szélesedő társadalmi olló és a legkiszolgáltatottabb rétegek elszegényedése. A TISZA a „Működő és Emberséges Magyarország” programjának keretében – éppen ezt a problémát célozta meg a nyugdíjpolitikájával.
Mit ígér a Tisza programja a nyugdíjasoknak?
A már a választások előtt bemutatott program fókuszában a szolidaritás elvének visszaállítása és a legkisebb nyugdíjból élők felzárkóztatása áll.
A legfontosabb sarokpontok:
- Senki sem kaphat havonta 120 ezer forintnál kevesebb öregségi vagy rokkantsági nyugdíjat.
- A 120 és 140 ezer forint közötti sávban lévők sávos, 6-12 ezer forintos havi extra emelésre számíthatnak, ami közel 140 ezer idős embert érinthet.
- Egy új, célzott juttatási elem, a nyugdíjas SZÉP-kártya bevezetése, amely évi maximum 200 ezer forint értékben (jövedelemtől függően) segítheti az időseket élelmiszer- és gyógyszervásárlásban.
- A párt határozottan leszögezte, hogy megőrzik a 13. és 14. havi nyugdíj intézményét is.
Ezek az intézkedések a Bankmonitor szakértői szerint is pozitív irányt képviselnek a szolidaritás tekintetében, hiszen a rendszer alsó 20-30 százalékát húznák ki a méltatlan helyzetből. Az éremnek azonban van egy másik oldala is: az ár és az időzítés.
Nemes célok, szűk mozgástér
A Tisza Párt nyugdíjakat közvetlenül érintő bejelentéseinek végrehajtása szakértői becslések szerint évi 650–750 milliárd forintos extra kiadást jelentene a költségvetésnek. Ebből a legdrágább egyedi elem a nyugdíjas SZÉP-kártya, amely önmagában 350–400 milliárd forintot emésztene fel évente, míg a 120 ezer forintos minimálnyugdíj és a sávos emelések együttesen további nagyságrendileg 160 milliárd forintba kerülnének. Ha pedig 2029-re a 14. havi nyugdíj is teljes összegben bevezetésre kerül, a Portfolio elemzése szerint az éves pluszteher elérheti az 1200 milliárd forintot is.
Mindez ráadásul egy feszített mozgásterű költségvetés mellett valósulna meg, ezek a reformok – bármennyire is jól hangzanak – nem fognak egyik napról a másikra megvalósulni. Egy ilyen mértékű átalakítást csak hosszú távon, fokozatosan, a gazdasági növekedés és a költségvetési mozgástér függvényében lehet biztonságosan bevezetni.
